Kívánságok keringőjében

A Kívánságok keringőjében havi rovat, aminek az a célja, hogy olyan könyveket mutassak be/reklámozzak, amelyek eddig (ki tudja miért?) még nem jelentek meg magyarul. Nem valószínű, hogy ez a kezdeményezés kicsit is befolyásolja majd a magyar kiadókat, de legalább azoknak, akik tudnak angolul/németül/franciául stb. regényeket olvasni, talán érdekes lehet. Leginkább szépirodalmi területről fogom válogatni a könyveket, de majd becsempészek egy-egy YA példányt is, hogy színesebb legyen a felhozatal. Ha nincs magyarul, olvasd eredetiben...

Sebastian Faulks: Birdsong -  'Madárdal'

Eredeti fülszöveg: "A novel of overwhelming emotional power, Birdsong is a story of love, death, sex and survival. Stephen Wraysford, a young Englishman, arrives in Amiens in northern France in 1910 to stay with the Azaire family, and falls in love with unhappily married Isabelle. But, with the world on the brink of war, the relationship falters, and Stephen volunteers to fight on the Western Front. His love for Isabelle forever engraved on his heart, he experiences the unprecedented horrors of that conflict - from which neither he nor any reader of this book can emerge unchanged."

Más vélemény: "A 'Madárdal' "a szerelem és háború története". Tények és fikció keveredik benne, célja: hogy megakadályozza azt, hogy az első világháború emléke elhalványuljon. Valójában azt az ígéretet teljesíti be, hogy "nem feledjük a hősöket". Faulks fiktív katonatörténetei arcot kölcsönöznek a háború "veszteségeinek", a halottaknak és eltűnteknek. Újradefiniálja a háborús hősiességet, amikor a katonák sorsát handabandázó vitézkedés helyett dermesztő félelemként és a hiábavaló szenvedés bénító tragédiájaként mutatja meg. Elizabeth 1978-ban megtalálja nagyapja, Stephen Wraysford háborús naplóját. A noteszlapok bejegyzéseit silabizálva Elizabeth újraéli a nagyapa történetét, ugyanakkor megtalálja saját identitását - egyre "többet ért önmagából". Stephen Wraysford szenvedélyes szerelme, Isabelle iránt azok elmaradt szexuális élményének pótlékaként jelenik meg, akik - mint barátja, Weir is - úgy haltak meg, hogy soha nem tapasztalták meg a test örömeit. A lövészárkok rémségeinek plasztikus ábrázolása beleég az olvasó tudatába, mintegy megteremti egy olyan generáció nemzeti öntudatát, amely soha nem szagolt puskaport. Rákényszeríti olvasóit arra, hogy végiggondolják: hogyan viselkednének háborús helyzetben."

A 'Madárdal' Sebastian Faulks angol szerző negyedik regénye, és egyben egy trilógia első része. A BBC szintén 'Madárdal' címen készített a könyvből sorozatot, a főszerepben pedig Eddie Redmayne látható, akik ismerős lehet az Egy hét Marilynnel c. filmből, amit nálunk 2012 februárjában mutattak be.

Örvénylő porszemek

Az Örvénylő porszemek havi rovat. Minden hónapban kiválasztok két olyan könyvet, amik már régóta porosodnak a polcomon, mert eddig - valamiért - nem olvastam őket. A két regény közül az egyikre szavazhattok: melyiket olvassam el legközelebb, azaz melyikről szeretnétek majd bejegyzést olvasni? A szavazás fent, a blog jobb oldalán található... Fújjuk le együtt a porszemeket a mellőzött könyvekről! A májusi lehetőségek: 

Gustave Flaubert - Érzelmek iskolája 

„Az Érzelmek iskolája 1869-ben, Flaubert alkotó pályájának zenitjén jelent meg legelőször, a második császárság utolsó előtti évében, s a porosz-francia háború előrevetett árnyékában. A kortársak nem fogadták osztatlan elismeréssel: szemlélete, életábrázolása túlságosan keserű és mélyenjáró volt e kornak, s még George Sand, a nagyromantika utolsó, nagyanyává őszült, de halálig derűlátó tanúja is keménynek érezte egykori nemzedékének e bírálatát. Viszont annál lelkesebben hódoltak neki a céhbeliek Taine-től, a filozófustól kezdve egészen a naturalista regényíróig. Azóta ugyanez a mű nemcsak Flaubert remekművének, hanem a XIX. századi regény egyik legmagasabb csúcsának számít, s francia és külföldi kritikusok és irodalomtörténészek benne látják a múlt századvég érzelmi és szellemi légkörének talán legtökéletesebb ábrázolását.” 

Honoré de Balzac - Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága 

Az Emberi Színjáték egyik legérdekesebb, legnépszerűbb regénye, – mely a kurtizánok nyomorán és csillogó világán kívül bevezet a párizsi szalonokba, a művész-életbe, a bűn alvilágába és a börtönökbe is új színeváltozásában mutatja meg Jaques Collint a volt gályarabot – a felszabadulás óta elsőízben jelenik meg magyar nyelven. Lányi Viktor magas művészetű fordítása híven követi a balzaci stílus realizmusát és romantikáját, színességét és szellemességét.

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár...

" Hosszú ideig nem szólaltunk meg, csak hallgattuk az ablakon pergő esőcseppeket. Edmond lába az enyémnek támaszkodott, és egy érzés röpködött közöttünk őrülten cikázva, mint egy szobában rekedt madár. "

Kicsit tartottam ettől a könyvtől, mert már gyanakvó üzemmódban vettem a kezembe: ha egy ifjúsági regényhez ilyen szép, csillogó-villogó borítót terveznek, akkor ezzel valamit leplezni akarnak... a gyönyörű külcsínnel le akarnak tolni a torkomon valami kevéssé sikerült történetet, amit - ha nem lenne ennyire figyelemfelkeltő - valószínűleg messzire elkerülnék. Tévedtem. Amikor megfordítottam, és elolvastam a fülszöveget már tudtam, hogy kell nekem: egy városi lányt vidékre küldenek a rokonokhoz, ráadásul a helyszín Anglia, azaz garantált a titokzatos és misztikus hangulat. Na jó, ez igazából nem jött be: az elején még hittem benne, hogy valami ilyesmi fog kisülni a dologból, mert a rokonok háza egy igazi régi kúria, pattogó ablakkeretekkel és recsegő deszkalapokkal, de itt kis is fújt a dolog, mert bár nem akartam tudomásul venni azt, amit az összefoglaló már az elején sugall, de végül mégis el kellett fogadnom, hogy ez most valami más: komolyabb és zordabb hangulatú könyv, egy olyan történetről, ami kicsit több odafigyelést, érettséget vár el tőlünk... nem lehet rajta átszaladni.

A 15 éves Daisyt New Yorkból indítja útnak édesapja és mostohaanyja a vidéki Angliába, hogy a nyarat az unokatestvéreivel tölthesse: szívjon egy kis friss levegőt, élvezze a napfényt, érezze a szabadságot... az elején tényleg idilli módon kezdődik az egész történet, mert Daisyt négy unokatestvér várja, három fiú és egy lány: Osbert, Isaac, Edmond és Piper. Kedvesen fogadják a messziről jött amerikai rokont, és azonnal összebarátkoznak. A gyerekek édesanyja ritkán van otthon, de ha mégis, akkor is túl elfoglalt ahhoz, hogy foglalkozzon velük, vagy figyeljen rájuk, és ez nincs ellenére a srácoknak: övék az egész világ, azt tesznek és akkor, amikor akarják, nincsenek szabályok vagy korlátok, csak élvezik a teljes függetlenséget... a gondtalan gyermekkor. De nem vadulnak el, nem tesznek semmi rosszat, csak élvezik az életet. És Daisy ennek a kis csapatnak lesz a tagja. Amiért leginkább támadták az írónőt, az az a vonal, hogy Daisy szorosabb kapcsolatot kezd ápolni az egyik unokatestvérével... Edmonddal egymásba szeretnek. Nem értettem, hogy ez miért okoz akkora botrányt? Fiatalon, ráadásul egy ilyen zárt kis közösségben mint ez, megeshet ilyesmi... 

Aztán az idill darabokra hullik. Megtörténik az, amit a fülszöveg csak óvatosan suttogott, de könyv már könyörtelenül az arcunkba vág: valami borzalmas dolog történik a világban. Bombázások, ezrek halálának híre érkezik Londonból, és a gyerekek édesanyja sem tud hazajutni... de ez Daisyéket egyáltalán nem érdekli, hiszen mindez olyan messze van, ők pedig itt vannak vidéken, biztonságban, ahol semmi rossz sem történhet... de végül őket is elérik a szörnyűségek, és egymástól elszakadva próbálják túlélni a háborút, küzdeni az életben maradásért, hogy egyszer újra megtalálhassák a másikat. Furcsa volt mindezt egy ilyen fiatal lány elbeszéléséből megtudni, az ő gondolkodásmódját megérteni, és figyelni, hogy egy 15 éves milyen hirtelen tud felnőni, ha szükséges... A regény könnyed stílusa jó kontrasztot alkotott az eseményekkel, mert hiába voltak érzékletesek a leírások, az a mód, ahogy Daisy felfogta és kezelte ezeket az eseményeket, mégis képes volt egy kis reményt csempészni a sorok közé, és ha csak pár pillanatra is, de feledtetni azt, hogy két fiatal lány menekülni kényszerül... csak egymásra számíthatnak, és mindenhonnan veszély fenyegeti őket... miközben a másik három fiúról semmit sem tudunk... de nem szabad feladni a reményt, küzdeni kell!

Értékelés: 5/3.5

Sokkal könnyebb volna elmondani, miről szól ez a könyv, ha egyszerűen egy nehéz időkben kibontakozó, igaz szerelem története volna. De ennél sokkal több… Daisyt New Yorkból Angliába küldik, hogy számára addig ismeretlen unokatestvéreivel töltse a nyarat. Három fiú és egy lány várja: Osbert, Isaac, Edmond és Piper. A messziről jött vendég még sosem találkozott hasonló alakokkal. Edmond különösen fura egy figura, s Daisy számára sorsfordítóvá teszi ezt a nyarat. Közben a világban is minden felborul…

Eredeti cím: How I Live Now

Kiadó: Animus Kiadó, 2007

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

198 oldal, 2290 Ft

Csak egy pillanat...

Na, mivel már én sem nagyon tudtam követni, hogy mit/hogyan/miért akarok, ezért végre VÉGLEGESEN elmondom, hogy mi is lesz a jövőben... illetve mi nem. Három új rovat már el is indult, a Levelek a padlásról, a Színházi emlékdoboz, illetve a Shakespeare könyvesbolt... úgy terveztem, hogy ezek havonta egy bejegyzést fognak jelenteni, de persze az egyikkel már most megszegtem a saját "szabályomat". Na mindegy, a lényeg, hogy ez a terv, de mint látható, ez nálam könnyen változhat...

Amiről lemondtam az a Három lépésben... igazából az indok elég egyszerű: túl macerás lett volna, és félek, hogy erre már végképp nem maradt volna sem időm, sem agyi kapacitásom, úgyhogy szomorúan ki is húztam a listáról... De. 

Helyette jön más: Lesz ugye egy havi záró bejegyzés, amiben töredelmesen bevallom, hogy mit/miért/mennyiért vettem, és amúgy mi is történt az elmúlt időszakban. Oké, oké, tudom, hogy erről már anno volt szó. Ami igazán új: Az írói utak nyomában. Nos, ez kicsit több munkát fog igényelni, de nagyon belelkesültem, szóval nem tudok róla lemondani. Ez nagyjából annyi lesz, hogy minden hónapban kiválasztók egy írót-írónőt-vagy tőlük egy könyvet, és ezekhez kapcsolódó helyszíneket fogok bemutatni. Aztán lesz Kívánságok keringőjében, ami nagyjából az adott hónap nagy szerelmeit fogja bemutatni, hogy mire fáj éppen a fogam, és miért... az, hogy sikerül-e majd ezeket megszereznem, persze csak a hónap végén fog kiderülni... lesz  Remélem emlékszel még... is, ami a hónap legjobb pasi karakterét fogja kikiáltani, és végül Örvénylő porszemek, ami pedig egy szavazás lesz arról, hogy közkívánatra mit olvassak legközelebb... ezek régen a polcon porosodó kötetek lesznek...

(Az írói utak nyomában, illetve az utolsó két rovat ötletét a Könyves blogok oldalnak köszönöm, azaz nekik: @kellyolvas @FantYAstic_Volumes)

Amire a leginkább kíváncsi vagyok az az, hogy ezek közül mennyit bírok majd ténylegesen csinálni... főleg, hogy mellette ott vannak az állandó könyves bejegyzések, és azt nem akarom, ez a sok újdonság azoknak a rovására menjen... Szóval jelen pillanatban be vagyok pörögve rendesen, le sem lehetne lőni... meglátjuk mindez meddig tart!:)

Színházi emlékdoboz - Rómeó és Júlia, egy lehetetlen szerelem története

Prológus (Shakespeare: Rómeó és Júlia)

Két nagy család élt a szép Veronába,

Ez lesz a szín, utunk ide vezet.

Vak gyűlölettel harcoltak hiába

S polgárvér fertezett polgárkezet

Vad ágyékukból két baljós szerelmes

Rossz csillagok világán fakadott

És a szülők, hogy gyermekük is elvesz,

Elföldelik az ősi haragot.

Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,

Szülők tusáját, mely sosem apad,

Csak amikor már sarjuk föld alatt van:

Ezt mondja el a két órás darab.

Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz

És ami csonka itten, az egész lesz.

Fordította: Kosztolányi Dezső

Joggal kérdezhetnétek tőlem, hogy miért éppen a Rómeó és Júliával nyitom meg ezt a rovatot? Hamarosan választ is kaptok erre a kérdésre, de először kezdjük egy kis kitekintővel. Hogy tisztán lássuk a helyzetet, el kell mondanom, hogy most nem a filmfeldolgozásokról lesz szó, de még nem is színdarabokról... mostani témánk az én nagy szerelemem, a balett. Nem mondok azzal semmi újdonságot, hogy Rómeó és Júlia történetét már sokféle táncprodukcióban láthattuk a színpadon, és valószínű, hogy Prokofjev neve sem ismeretlen... hogy eljussunk a lényeghez, először is beszélnünk kell két kedvenc feldolgozásomról, lássuk is az elsőt:

Mit is kell tudunk a Győri Balettről? Az egyesületet az Állami Balett Intézetben 1979-ben végzett növendékek és Maurice Béjart brüsszeli társulatából visszatért Markó Iván alapította. Markó 1990-ben távozott, ezzel a Győri Balett első korszaka lezárult. Markó után az irányítást Kiss János vette át, aki azóta is igazgatója a társulatnak... Kossuth, Liszt és Hevesi-díjas balettművész. Olyan híres előadások fűződnek a társulathoz, mint a Gaudi, Carmen, Petruska, Hamlet, Az operaház fantomja, vagy éppen a Rómeó és Júlia. Sajnos jelenleg ez az előadás nem tekinthető meg, de mivel nemrég jelentették be, hogy a Carmen c. darabot felújítják, talán van arra esély, hogy hamarosan a Rómeó és Júliát is előveszik, kicsit leporolják, és ismét a közönség elé tárják. A régi szereposztásban többek között színpadra lépett Pátkai Balázs, Cserpák Szabina, Sóthy Virág, Becker Szabolcs és Müller Ervin is, a koreográfia pedig Robert Northnak volt köszönhető.

A második nagy kedvenc a Badora Társulathoz fűződik. Róluk tudni kell, hogy 2008-ban, Egerben alakultak meg, Barta Dóra táncművész/koreográfus/rendező társulataként. Az egyesület célja, hogy olyan produkciók szülessenek meg, amelyek egyszerre ötvözik a prózát és a táncot színpadon. A Rómeó és Júlia megalkotásánál Barta Dórát nagyon érdekelte, hogy milyen lehetett élni/szeretni egy olyan ellehetetlenített térben, amilyen Verona volt, amikor Rómeó és Júlia egymásba szeretett. Az előadás a Budapest Táncfesztivál negyedik napján volt látható, nekem örök élmény maradt, egyszer szeretném majd újra átélni, de azoknak akik esetleg lemaradtak róla, a fenti bejátszás egy kis ízelítő.

Végül elérkeztünk a lényeghez, a Magyar Állami Operaházhoz. Június 21.-től lesz látható az Operában Seregi László koreográfiája, a szereposztásban pedig olyan művészek kaptak helyet, mint Aleszja Popova, Bajári Levente, Felméry Lili, Leblanc Gergely, Cserta József, Pongor Ildikó és még sorolhatnánk, de nekem már ott megállt a világ, amikor az első neveket megláttam a színlapon. Ez lesz az igazi spicc cipős elbűvölő előadás, szóval azoknak akik esetleg idegenkednek a kortárs daraboktól, azoknak ez lehet a tökéletes előadás... na persze azoknak is lehet tökéletes, akik nyitottak az avantgárd feldolgozásokra is. Sőt. Ha vannak olyanok - amit elképzelni sem tudok... na jó de mert a családban is csak ilyen véleményekbe ütközök - akik egyáltalán nem szeretik a balettet, azoknak most jött el a pillanat, hogy visszavonhatatlanul beleszeressenek... ha most sem, akkor már tényleg nincs remény... én pontosan ezért fogom elcipelni magammal az egész családot! 

Ha összejön, boldogság... ha nem, akkor tényleg feladom, és beletörődöm, hogy ez egy magányos program marad az életemben. (Kivéve amikor pár gyanútlan barátot rántok be magammal egy előadásra.) De higgyetek nekem, minden a helyén lesz: zene, koreográfia, díszlet, jelmez.... a táncosok pedig ismét felejthetetlen alakítást fognak nyújtani. Én biztosan ott leszek.

Shakespeare könyvesbolt - Antikvárium.hu

Kalózkodjunk egy kicsit az antikváriumok táján. Először úgy gondoltam, hogy csak olyan boltokat fogok bemutatni, amelyek tényleg bolt-boltok, ergo be lehet menni, körülnézni, pakolászni... stb. De az első bejegyzés most mégis egy internetes antikváriumé lett. Miért? Igazából egyszerű a válasz: mert nekik köszönhetem a legtöbbet. Már több mint 50 vásárolt példány felett járok, és eddig egyszer sem volt rájuk panasz, nézzük, hogy miért is érdemes náluk körülnézni:

• mert adatbázisukban szinte minden könyvre rákereshetsz, még akkor is, ha jelenleg nem kapható
• mert az előjegyzés nem jár kötelezettséggel, ennek ellenére beérkezéstől számítva néhány napra félreteszik neked, hogy legyen időd átgondolni: kell vagy nem?
• mert könnyű szűrni a különböző témakörökre
• mert folyamatosan akcióznak, így egy-egy kicsit drágább példányra is lecsaphatsz olcsóbban
• mert 1 héten belül átvehető lesz a megvásárolt könyv
• mert személyes átvétel esetén ingyenes a kiszállítás
• mert a könyv állapotáról részletesen, és a ami fontos: hitelesen! tájékoztatnak
• mert gyors és kényelmes a vásárlás
• mert fizethetsz könyvvel
• mert újabb és újabb játékokkal kedveskednek, azaz az állandó akciók mellett plusz akciókat is kiagyalnak
• mert ha mégis elállnál a vásárlástól, akkor is nagyon kedvesen válaszolnak, és teljesítik a kérésedet. Ritka.

Ha antik példányt keresek, akkor biztosan ők az elsők akiknél körülnézek, de persze előfordul, hogy a keresett  könyv náluk jelenleg nincs, de máshol éppen van raktáron, és máshonnan szerzem be... Viszont az biztos, hogy náluk azért jóval alacsonyabbak az árak, mint más pesti antikváriumoknál. Annyi hátránya van a dolognak, hogy mivel egy internetes oldalról beszélünk, itt sajnos nem tudunk bemenni, és a saját szemünkkel átböngészni a kínálatot. Ez nekem két okból fáj: az egyik az, hogy így nem tudod ténylegesen kézbe venni, átlapozni az adott könyvet, csak fénykép alapján látod az esetleges hibáit. A másik pedig a hangulat hiánya. Én szeretem, hogy amikor belépek egy ilyen régi könyvekkel teletömött üzletbe, akkor (jó esetben) kedvesen fogadnak, sétálhatok a könyvtornyok között, beszívhatom a poros lapok illatát, és mindent megtapogathatok a polcokon... sajnos ebben az esetben erről le kell mondani, de azt hiszem van ami azért egy icipicit kárpótol.

Ha kedvet kaptatok a böngészéshez, akkor látogassatok el az antikvarium.hu oldalra, és szemezgessetek, nemrég újult meg a honlap, most sokkal jobban néz ki mint anno.

U.i.: Júniusi Shakespeare könyvesbolt kitekintőnkben az Európa Antikváriumhoz látogatunk el.

Johanna Spyri: Heidi

"A kislány ujjongott az örömtől a sok virág láttán, s teljesen megfeledkezett a kecskékről és Péterről. Messze előreszaladt, letért oldalt a virágok kedvéért, tépegetett is belőlük, és a kötényébe rakta, mert haza akarta vinni, hogy hálóhelyén a szénába dughassa. Legyen ott is olyan szép, mint idekint."

Érdekes, hogy sokaktól hallottam, hogy mennyire jó volt a rajzfilm, a filmadaptáció... vagy éppen milyen kiábrándítóra sikerült. Nekem ez teljesen kimaradt, és azt hiszem soha nem is akarom látni. Kiskoromban rettentően imádtam Heidi meséjét, folyton nyúztam valakit a családból, hogy olvassa fel nekem, de akkor még nem is tudtam igazán felfogni, hogy miről is szól, csak tetszett, hogy egy árva kislány a főszereplője, aki felköltözik a hegyekben élő nagyapjához, és ott élvezi a vidéki élet szépséget: szabadon futkározhat a hegyi legelőkön, csokorszám szedheti a virágokat, játszhat a kecskegidákkal, és barátra lel Péterben, a pásztorfiúban. Amikor Heidi-lázban égtem, uzsonnára tejet és sajtot kértem (na persze nekem nem házilag készült jutott, hanem jó kis trappista, mellé pedig tartósítószerrel agyontömött tej, de boldoggá tett a gondolat, hogy legalább pöttyös bögréből ihattam), valamint követeltem a nagymamáméktól, hogy márpedig én igenis a padláson akarok aludni, ráadásul szalmazsákon, és nem is szeretnek igazán, ha nem engedik meg, hogy maradjak éjszakára. Persze nem jött össze, de most már nem is bánom!

Azért egy dolog tényleg megmaradt, mégpedig az, hogy egyszer majd el szeretnék menni Svájcba. Amikor nyaranként felolvasták nekem ezt a történetet, a nagymamám utána mindig mesélt nekem arról a svájci utazásról, amikor a papával három hetet töltöttek kint valamelyik kisvárosban, egy barátjuknál. Ő imádta azt a helyet. Johanna Spyri is lenyűgöző tájleírásaival szerette meg velem a Mayenfeld nevű hegyi falucskát, amin a kicsi Heidi sétál át, amikor nagynénje felcipeli a hegyi apóhoz, hogy az idős férfi magához vegye a gyermeket. A faluban az a hír járja, hogy az öreg egy igazi embergyűlölő, ezért mindenki kerüli, de persze Heidi meglágyítja nagyapja szívét, és a bűvkörébe vonja a falu lakóval együtt. De ez az idilli légkör nem tart sokáig, ugyanis a kapzsi nagynéni visszatér, és minden tiltakozás ellenére magával viszi Heidit Frankfurtba, egy mozgássérült és elkényeztetett kislány mellé "pajtásnak". Klára nem egy kis boszorkány, nem bántja Heidit, de ragaszkodik hozzá, ezért nem akarják hazaengedni a kislányt, pedig ő visszavágyik a hegyekbe, a faluba, a nagyapjához... és ebbe a vágyakozásba pedig bele is betegszik. Szerencsére a család háziorvosa értelmes és kedves ember, így észreveszi azt, amit mások nem akarnak: a honvágyat.

Érdekes egy mese ez. Igazából semmi izgalmas, vagy éppen döbbenetes fordulat sincs benne, csak szépen folydogálnak az események: süt a nap, beszívjuk a friss, hegyvidéki levegőt, sétálunk a derékig érő fűben... amikor Heidi a nagyapóval él, az egész történetet valami tisztaság, ragyogó hangulat járja át, ami szépen elringat és kikapcsol olvasás közben. Én mindig ezt a részt szerettem a legjobban. Szinte minden szereplőjét megkedveltem, gondolom mondani sem kell, hogy a legjobban Heidit, de a nagyapát is, aki fokozatosan megszereti ezt a tündéri kislányt, és miután Heidi elmegy, egy nap sem telik el úgy, hogy ne várná haza. Aztán ott van Péter, aki pajtása lesz a kislánynak, és meg kell említeni a világtalan nagymamát, is, akinek az életére szintén nagy hatással lesz Heidi felbukkanása. Összességében meg kell állapítanom, hogy bár kételkedtem egy kicsit, de Heidi történetét felnőtt fejjel is pont úgy tudtam élvezni, mint kiskoromban, és nagyon örülök annak, hogy ez a könyv is itt csücsül a polcomon, hogy bármikor le tudjam venni, és fellapozni. Van benne valami varázslatosan időtlen.

Értékelés: 5/5

Főhőse egy svájci kislány, aki a maga egyszerű jóságával, tiszta szívével nemcsak megállja helyét árvaságában, hanem szeretetével és életörömével valósággal megváltoztatja maga körül az embereket. A napsütötte havasi legelők ragyogásában, ahol szegénységgel, betegséggel, magánnyal küszködő emberek viselik nehéz sorsukat. Heidi embersége, bizalma és hite megteremti az erény és jóindulat szép rendjét. Az életszeretetnek és humanizmusnak ezt a kivételesen szép eposzát ma sem lehet meghatódás nélkül olvasni

Eredeti cím: Heidi

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2007

Fordította: Fazekas László

250 oldal, 2300 Ft